Prologue

Rosewood, Pennsylvania

***April***

Ahogy a pajta padlóján ültem, fáztam; hisz csak egy farmer short, egy fekete ujjatlan és egy balerina cipő volt rajtam. Az éjszakai hűvös szél befújt a réseken, így az is rátett egy lapáttal. Azért pont sulikezdés előtt nem kéne megfázni...

Hallkan szólt valamelyik telefon, abból is számomra egy ismeretlen dal és előadó. Biztos Hanna telefonja. Ahogy körülnéztem mindenki jól szórakozott: Spencer és Emily valamin röhögtek, Hanna és Aria meg épp szelfit csinált. Én meg... Csak egyedül ültem, a poros és hideg padlón a sötétben és a legjobb barátaim figyeltem.

- Mizújs? - ült le mellém Alison.
- Semmi különös. - mosolyogtam rá. - Kár, hogy itt a nyár vége.
- Hát... - suttogta. - Mit szolnál hozzá, ha megijesztenénk őket?
- Öhmm... - nyeltem egyet.
- Jaj már April! Rád se ismerek! Régen mindig benne voltál az ilyenekben! Most miért nem?!
- Ali... - ekkor megint körbenéztem a társaságon, majd sóhajtva fordultam felé. - Mit terveltél ki?
- Hát, le kéne csapni a biztosítékot, amíg én az ajtóhoz lopózok és megijesztem őket! - mondta a tervet.
- Legyen. De hol megyünk ki?
- Gyere, de hallkan!

Ezzel felállt, s elindult egy sötét sarok felé. Hallkan követtem, majd mikor mellé értem megláttam egy lyukat a falon. Ali mászott ki először, utána én majd elváltak útjaink: Ő az ajtó felé ment míg én a pajta hátuljához.

Amint odaértem, egy dobozt vettem észre, ami belevolt építve a falba. Bingó. Kinyitottam az ajtaját, majd meghúztam egy kart. Persze, találomra, mivel nem értettem hozzá. Amint lehúztam, hallottam, hogy valószínűleg Hanna egy kissebb sikolyt hallat.

Elindultam vissza a lyukhoz, hogy ne legyen feltűnő, hogy eltűntem, amikor meghallottam, hogy egy fa mögött reccsen valami. Egyből oda fordultam, de a sötétben nem láttam semmit.

- Van ott valaki? - kérdeztem.

Mivel nem jött válasz, tovább mentem, de szinte éreztem, hogy valaki néz, így futásnak eredtem. Mikor a lyukhoz értem, hallottam, hogy a lányok sikítanak, majd Aria megszólalt:

- Ez nem volt vicces Alison! - ültek le.

- Szerintem az volt. - szólaltam meg, mire mindannyian összerezzentek. - Szép volt, Ali!

- Köszi a segítséget! - mosolygott.

Leültem Spence és Hanna közé, majd Spencer vállára hajtottam a fejem. Alison egy piros műanyag poharat nyújtott Aria felé, amibe igazából nekem fogalmam sem volt mi lehetett benne. Biztos alkohol...

- Fenékig! - utasította Alison, mire Aria a szájához emelte a poharat.

- Csak óvatosan, nehogy kibökd a titkaidat! - mosolyodott el Spencer.

- De hiszen minket a titkok tartanak össze. Attól vagyunk barátok! - húzta el széles vigyorra a száját Ali.

Megszorítottam a karkötőt, amit Al csináltatott nekünk: mindenkinek névreszólót. Az enyém sárga volt.

Aria a szájához emelte a poharat, majd beleivott és lehúzta a szomjoltót.

Pár órával később

Arra keltem, hogy Aria mindenkit felrázott, s felállt a földről.

- Hol van Spencer és Alison? - kérdezte Emily.

- Nem tudom. - rázta a fejét Aria.

Mindannyian az ajtó felé igyekeztünk, majd megtorpantunk; valaki a pajta fele tartott.

- Ali? - suttogta Hanna.

- Ez Spencer! - mondtam. - Hol van Alison?

- Nem tudom.. Hamarabb felkeltem és nem volt itt, így elmentem megkeresni... - mondta. - Majd hallottam egy sikítást.